Építsen egy IPA hangszín-jelmagyarázatot jelekkel és kontúrbetűkkel.

Nyissa meg a Hangszíneket egy üres gyakorlószerkesztőben, és tiltsa le az Intelligens IPA javaslatokat a szó szerinti vázhoz. A megadott feladat az ötszintű IPA referenciaskálát használja: ˥ extra magas, ˦ magas, ˧ közép, ˨ alacsony és ˩ extra alacsony. Ezek a címkék a relatív hangmagasságot írják le, nem a fix értékeket hertzben.

Írja le, melyik konvenciót fogja használni a jövőbeli dokumentuma. Egy szótár 1 hangszíne egy kategóriát jelölhet a legalacsonyabb hangmagasság helyett, és egy romanizációs ékezet mást jelenthet, mint egy hasonló kinézetű IPA jel. Ez a gyakorlat elkerüli ezeket a kétértelműségeket azzal, hogy a kívánt hangmagasság-mintákat írja elő, ahelyett, hogy számokat kölcsönözne egy meg nem nevezett nyelvből.

Írja be a [a-t, válassza ki a magas szintű éles jelet, és zárja be a zárójelet. Adjon hozzá egy szóközt, írja be újra a [a-t, válassza ki az alacsony szintű mély jelet, és zárja be a zárójelet. A diagram pontozott körrel jeleníti meg az önálló jeleket, de az a utáni beszúrásuknak a két annotált magánhangzót kell eredményeznie ezen körök nélkül.

A jelek ezekben a példákban a magánhangzóhoz tartoznak. Nem utasítások az adott szótag hangsúlyozására, és nem szabad őket egy másik írásrendszer hangsúlyszabályai szerint értelmezni. A magas és az alacsony továbbra is relatív leírás. Az első sor ezt a formátumot mutatja be; nem állítja, hogy a két példája oszloponként megfelel a második sor különböző mintáinak.

Nyomja meg a(z) Enter gombot, és írja be, hogy [ma. Válassza ki a(z) ˧-t, majd zárja be a zárójelet. Egy szóköz után írja be újra, hogy [ma, majd válassza ki a(z) ˩-t, amelyet a(z) ˥ követ a zárás előtt. Készítse el az utolsó példát is ugyanígy, de válassza a(z) ˥-t a(z) ˩ előtt. A ma utáni elhelyezés miatt mindegyik tónusbetűsor arra a sematikus szótagra vonatkozik.

Az ellentétes kontúrok bemutatják, miért számít a sorrend. Az alacsonytól magasig és a magastól alacsonyig tartó mozgások ugyanazokat a végpontokat tartalmazzák, de ellentétes irányúak. Egy megfelelő betűtípus vizuálisan összekapcsolhatja a szomszédos hangszín-betűket; az alapul szolgáló sorrend továbbra is hordozza az ellentétet. Ezek a betűk egyszerűsített kontúrt adnak, nem a felvétel minden hangmagasság-ingadozásának folyamatos nyomvonalát.

Tekintsd át a két sort, és válaszd a „Szöveg letöltése” lehetőséget. Nyisd meg a fájlt, és hasonlítsd össze a jeleit és a kontúrsorrendjét a megadott eredménnyel. Az ellenőrzött letöltés megőrzi a kombináló ékezeteket és mindkét hangszínjel-végpontot. Ha egy célprogram eltérően formázza a kontúrokat, ellenőrizd a karaktersorozatot, mielőtt eldöntenéd, hogy a hangmagasság-minta megváltozott.

Tartson prózai kulcsot a jelmagyarázat mellett, amikor megosztja azt. A lexikális hangmagasság és a mondatszintű intonáció kölcsönhatásba léphet, így egy felvételen látható magas pont nem automatikusan lexikális magas kategória. Ez a billentyűzet jelölést szúr be; nem azonosítja a hangokat, nem vonja ki a hangmagasságot, és nem ítéli meg a kiejtést. A jelmagyarázatot csak azután igazítsa, hogy eldöntötte, milyen egységre és konvencióra van szüksége a valódi elemzéséhez.