Pulmonikus mássalhangzók IPA szimbólumok.

A pulmonális mássalhangzók tüdő által vezérelt légáramlatot használnak; a táblázat hagyományosan a kifelé irányuló beszédhangokat írja le. A táblázatban a helyek az ajkak közelében lévő artikulációktól a gégefő felé haladnak. A táblázatban a mód sorai megkülönböztetik a zárhangokat, orrhangokat, pergőhangokat, legyintőhangokat, réshangokat, közelítőhangokat és oldalhangokat. Egy cellának tehát két koordinátája van, mielőtt a zöngésségi pozícióját figyelembe vennék.

Az f megtalálásához először keresse meg a Labiodentális (ajak-fog) régiót, majd a Réshangot. A p megtalálásához használja a Bilabiális (kétajakos) és Zárhang kategóriákat. Sem a betűalak, sem a példaszó nem helyettesíti ezeket a koordinátákat. A helyi táblázat megőrzi a fő diagram szerkezetét az alapszimbólumok kiválasztott készletével; ez nem egy lista az összes mássalhangzó-részletről, amelyet egy szűk átírás kifejezhet.

Ahol egy cella két mássalhangzó-szimbólumot tartalmaz, a bal oldali zöngétlen, a jobb oldali zöngés. Ez a konvenció magyarázza a p és b, f és v, vagy s és z párokat. Ne vidd át a magánhangzó-táblázat konvencióját, ahol a párosított pozíciók a kerekítésre vonatkoznak, a mássalhangzó-táblázatba. A fejléc és a sor továbbra is elengedhetetlen: a jobb oldalon való elhelyezkedés nem árulja el a képzés helyét vagy módját.

A hivatalos diagramon a sötétített területek azonosítják a lehetetlennek ítélt artikulációkat. A közönséges, nem sötétített rés nem ugyanaz az állítás. A hiányzó dedikált betű vagy gomb szintén nem bizonyítja, hogy egy kapcsolódó artikuláció nem fordulhat elő: a diakritikus jelek és a több szimbólumos ábrázolások részletesebb információt nyújthatnak. Olvassa el a vizuális kulcsot, mielőtt következtetést vonna le egy szóközből, és kerülje a táblázat kimerítő nyelvi készletté alakítását.

Az r táblázatbetű egy alveoláris pergőhangot jelöl, míg a(z) ɹ egy alveoláris közelítőhangot. Ne helyettesítsen egy szimbólumot pusztán azért, mert egy szót ugyanazzal a latin betűvel írnak. Egy tanítási tipp segíthet megjegyezni egy alakot, de a fonetikai leírás a biztosabb referenciapont nyelvek vagy változatok összehasonlításakor. A tényleges artikulációs példákért tekintse meg a hivatkozott egyetemi bemutatókat.

Használjon szögletes zárójeleket fonetikai példákhoz és ferde vonalakat az Ön által magyarázott fonémikus elemzéshez. A [p] kiválasztása nem határozza meg az összes kiadási vagy időzítési részletet, és egy széles reprezentációnak nem kell minden előrejelezhető jellemzőt jelölnie. Döntse el az átírás célját a részletek hozzáadása előtt. Adathalmaz vagy feladat esetén rögzítse a beszélő változatát és a konvenciót, hogy az olvasó tudja, hogyan értelmezze a választásait.